Ez annyira novella, mint riport

Szombat délután egy galamb sem ücsörgött a templomunk keresztjén. Már miért is, hiszen még az egyiptomi hőségben edzett kéthelyi gólyák is a berekbe repültek árnyékot keresni; had örüljenek a békák is. Pedig úgy öt felé, lett volna nézni mit, onnan a toronyból. Ritkán látott, színpompás esküvői menet kanyargott a templom felé, de olyan szépen forsriftosan, hogy egy néprajzos szívdobogást kapott volna örömében. Volt ott vőfély, pántlikás, aztán pár koszorúslány virágos és csinos, s mindegyik mellett, odaillő legény is feszített. Természetesen a szép menyasszony se volt egyedül; hiszen vőlegény nélkül nem igazi az esküvő. Rezesbanda se hiányzott. Muzsikája együtt rezgett a meleg léggel, és finoman aláfestette azt a falusi történetet, amit éppen az irodalmi találkozóra összegyűlt írók, költők és a literatúrát kedvelő vendégek hallgattak a könyvtárban.

A kultúrház udvarán meg egy szeretett fiatalember búcsúztatására gyülekeztek a gyászolók, akit egy hirtelen tragédia szólított el szerettei közül, tán egy boldogabb világba. Ahogy éppen a világ teremtése óta rendezi a gyarló napjainkat a Jóisten …

Az biztos, hogy ez az idei nyári találkozó felejthetetlen marad azok számára, akik a kánikulában vették a fáradságot, hogy eljöjjenek Somogyba, a Kéthelyen rendezett irodalmi estre. Na meg a falu számára is rögzítésre méltó esemény, hiszen a jó hétszáz éves létezése alatt, nem látott ennyi literátust egy falkában. Ezt megerősítette az egyik irodalomkedvelő hölgy is, aki a helyi históriának alapos ismerője. Jó volt látni, hogy az előadásra majd tucat helyi érdeklődő is eljött a hőség dacára. Persze Kovács Lajosné, Kati, a kedves könyvtáros, duplán számított, mert ő hivatalból is képviseltette önmagát.

Az erre az alkalomra kiválogatott alkotások szerencsésen alkották a műsort; kitűnő verset követte más, s máshangulatú novella. Az előadók is remekül átvették azt a többletmunkát, amit Libránk sajnálatos hiányzása rájuk hárított. Ezért én még külön is megköszönöm Marcaliból Samuné Bogyó Hajnalkának, hogy elvállalta a ”Dorka szép halált hozott” című írásom, és Bányai Tamás „Janika jól van” című novellájának felolvasását. Az előadás vége felé jó alkalom volt egy kis programlazító röhögésre, Szabó Istvántól a Rómeó és Júlia, merész mába-ültetése, s e bohózat – vagy mi a mándli - interpretálása. Shakespeare csak azért nem derült az égi teátrumban, mert állítólag nem tudott magyarul. Remélem, hamarosan azok is élvezhetik a sikeres előadást, akik nem voltak jelen. Na persze, ha Novák Zoltán bot- és szükség- csinálta kameraman felvétele, sikeresnek bizonyul. A műsor után egy pillanat alatt kiürült a könyvtár. Persze, mert már lement a nap, s hűvösben ehettük a meleg marhapörköltet, „aki” a Baglasról utazott ide le, ide a kultúrházba a savanyúsággal. Közben megjött a várva várt, enyhülést hozó vihar. Sajnos magára maradt a beígért pálinkám, mert ki a fene iszik ilyesmit, ilyen kutya melegben! Kénytelen leszek elvinni a következő Toronytalálkozóra.

A találkozóról további írások olvashatók és képek láthatók az alábbi internet címeken:

Az egyik résztvevő, Kovács Ilon fotóalbuma

Írások a Héttorony weboldalán:

http://7torony.hu/content.php?c=39926
http://7torony.hu/content.php?c=39934
http://7torony.hu/content.php?c=39928

Tudósítás a Marcali portálon